2008. 01.23.
Még szuszogok, még gyors lüktetéssel veszem a levegőt még kapkodom a levegőt. Elaludtam. Az élet értelmén filozofáltam előtte, gondolkodtam mi jó, meg mire és azon, amit Balu mondott, meg Tiso tegnap éjjel, azon, amit mások, azon, amiért érzek, azon…. És elaludtam. Most meg itt szuszogok, mélyen veszem a levegőt, kapkodok utána, de nincs kedvem visszaaludni. Rosszat álmodtam. Róla…
Elfelejtettem e már? Megnyugodtam e már? Nem. Nem így akartam visszatérni, nem így akartam bejelentkezni a Szerdai elmélkedésekbe, de tudtam, hogy előbb utóbb írni fogok. Van egy csomó megírt, de még nem kész, befejezetlen írás. Még nem felejtettem el. Soha nem fogom elfelejteni. Hogy túljutottam e rajta? Ki tudja? Néha úgy érzem soha nem fogok, máskor meg nem értem min töprengek, hiszen A. annyira más, annyira jó vele. Igen van A. egy kedves, szép, okos lány. Igen, okos, tudom, hogy ilyen nincs, de ő mégis az! J jah, bocsika, főleg lányok olvassák? Bocsesz? Tudjátok, ő olyan …, okos na. Ennyi! Olyan nem kell neki elmagyarázni kétszer, nem kell ötször sem, hanem egyszer elég! Tökre jó!
