Vecsésen voltam paprikajancsi csúzlizdájával, és elkísért egy kedves volt csoporttársnőm, hogy megnézze, mit is csinálok én ilyenkor. Mikor megérkeztünk, lecucoltunk azt mondja: menjünk el venni valami kaját! És eközben fura dologra lettem figyelmes. Azt mondja látott boltot odafelé, mutatta merre menjünk. Miközben meséltem neki valamit, ő néha megállított és ilyeneket kérdezett: „füstölt sajt, nem romlik meg olyan hamar, melyik féléből vegyünk” -választottam és meséltem tovább- „vizet kellene venni, mert egész nap édes vackot inni nem lesz kellemes”, aztán „szalámit veszek az jól bírja a napot, de melyik tetszik?”, stb. Már az elején láttam, hogy ezt rábízhatom, megoldja felelősséggel nélkülem is, így én másra fordíthatom az energiám!
– úgy látom mondtam – elég racionálisan látod ezeket a dolgokat, rád bíznám-
Gondoskodás!
A mostani témám a gondoskodás lesz. Amikor együtt ültünk a kocsiban, és ő mondta merre látott étkezésre alkalmas helyet, aztán a boltban mit is kéne és hogyan megvenni, később, míg én a gyerekekkel játszottam, izzítottam és felpörgettem őket a hopp mester szerepében elmélyedve, addig ő szendvicset készített nekem, sőt, tartotta a kiflit, én meg csak haraptam, hogy se a piszkos kezemmel ne fogdossam össze, se ne kelljen tartanom ott munka közben. Azt éreztem levesz a vállamról egy csomó terhet, helyettem hoz döntést, de jó értelemben, és mivel odafigyelt így több szem, többet lát alapon olyan dolgokban nyújtott segítséget, amit én csak utánajárással tudtam volna megoldani. Inni adott, és enni, amikor úgy érezte szükségem lehet rá, már magamtól talán észre se veszem tevékenységem folytán, de éhes, szomjas lehetek. Gondoskodott rólam, helyettem gondolkodott, és segített nekem.
Ez mostanában igen szűkén van nálam. Mióta H. elhagyott, azóta leginkább legszeretettebb húgocskám gondosodik rólam: mossa a ruhám, bevásárol, és enni ad, megkérdezi mi van velem, leül mellém beszélgetni, és itt-ott, ha tud helyettem próbál gondolkodni. H. jó gondoskodó volt. Apró részletekre odafigyelt, sőt, ha ruhára volt szükségem ő mondta menjünk és vegyünk, én ebben nehéz eset vagyok, nem tudok dönteni, nem tetszik, túl hamar venném meg, stb…
Azt gondolom, hogy két ember akkor tud egymással jól kijönni, ha rá meri bízni magát a másik gondoskodó odafigyelésére, s a gondoskodás nem egyoldalú. Egy jó kapcsolat is erről szól. Egy jó házasság, jó anya és gyerek kapcsolat, és egy jó munkahelyi viszony is!
Ti mit gondoltok erről?
