Nos, LGT "úgy mentél el, ahogy jöttél..."! Ez jutott eszembe, mikor tegnap végleg lezártalak!
Fél év után találkoztunk, nagyon megviselt, de büszkén, és férfiasan kiálltam. Utána olyan fáradtság jött rám, hogy mozdulni nem bírtam. Tudatosodott bennem, hogy szeretetem olyan mély, olyan őszinte irántad, hogy még!
Most a teraszon ülök, madárcsevej hallik, naplemente színesíti meg égboltunkat már-már természetellenes színekkel. Mondhatnánk csodálatos, de inkább giccses! :)
A mai gondolatom, ami már régi, csak nem találom feljegyzéseim… most jutott eszembe hol lehetnek, mindegy, szóval az ŐSZINTESÉG!
Egy kedves ismerősömmel beszélgettem erről nem is olyan régen.
Őszinte vagy? – kérdezte
– Nem
– Pedig jó volna - mondta kevés gondolkodás után
– Minek, mire való az? –gördült ki egy könnycsepp szememből, de csak én vettem észre!
Őszinte voltam egész 5 évünk alatt. Beavattalak minden gondolatomba. Még azt is elmeséltem, hogy egy lány a szeretőm akar lenni, de engem visszataszít még a gondolata is, pedig helyes lány volt. Azt is elmeséltem, hogy tetszik egy másik hölgyemény, szeretem nézni, és kívánom is nézni, de közben ez engem bánt, hiszen téged szeretlek. Beavattalak a fájdalmamba, az örömömbe, elmeséltem, hogy milyen volt kicsinek lenni, és el azt, hogy miért nem szeretem ezt a világot, de azt is, hogy miért szeretem máskor. Mert úgy gondoltam(om), az őszinteség egy kapcsolat alapja. S Te is őszinteséget kértél tőlem mikor összejöttünk. Ezt mondtad: - ha majd már nem szeretsz, kérlek, jó előre szólj, mert nem akarom, hogy hírtelen érjen a trauma!
Kétszer hagytál el az 5 évünk alatt, de egyszer sem szóltál előre, hogy már hetek, hónapok óta nem érzed, hogy szeretnél!
Azt mondtam mikor vége lett, és kimondtuk a "boldogító" NEM-et: "minek voltam őszinte, semmi értelme nem volt".
Azt kérdezted ekkor: "miért mondok ilyet, miért kell az 5 évünket sárba taszítani"!
- Őszinteség! Ha őszinte vagy, lehetsz elég érdekes? Ha mindenbe beavatod a másikat, akkor elmúlik irántad a kíváncsisága, mert tudni fog már rólad mindent, elveszíted a képességed, hogy felkeltsd az érdeklődést magad iránt – mondtam.
- Akkor én untatni foglak, de őszinte leszek – mondta.
- Őszinte voltál akkor is...? – kérdeztem, de nem kaptam választ.
Az emberek nem őszinték egymáshoz. Félnek, hogy a másikat megbántják, hogy olyat mondanak, ami a másiknak nem tetszik, inkább hazudnak, inkább eltitkolnak, inkább őszintétlenek, hogy megőrizzék a jó képet magukról. Szánalmas!
Ma voltam egy lelki tanácsadónál. Érdekes, mert nem nekem kéne ide járni, de jó volt beszélgetni! Kérdezte is tőlem a végén, miben segíthetek? Vicces… Jó dolgokat mondott, és jó dolgokat, gondolatokat hozhat ki az emberből, pl. belőlem is. Neked kellene ide eljönnöd, hogy a jövődről képet alkoss!
